Reménytelen eset vagyok?

Jó napot kivánok minden kedves olvasónak.
A nevem józsef hallásérült vagyok és hallókészüléket hordok de ettől még elég normálisan hallok gondolkodom és irok és a beszédemet is rendesen lehet érteni és mégis nem értem az emberek viselkedését hosszú évek alat sokszor próbálkoztam barátkozásal nyitot vagyok a világ felé és párkeresésel de valamit nem értek ami a társadalomtól jőn hogy miért nézik le a beteg embert? miért nem szánnak legalább 5 percet arra hogy elbeszélgessenek és a válaszokból szürjék le a tényeket miért felszines a gondolkodásuk? nem vagyok leprás sem bünőző hogy kerülni keljen és azt kőnnyeb mondanni hogy menjen a sérültekhez és ott keresgéljen magának párt és barátokat engemet az egészségest meg hagyon békén nagyon is szomorú ez a hozzáálás a hátrányos megkülőmbztetés amit a tőrvény tilt aztán persze feltehetem a kérdést tényleg reménytelen eset vagyok? nincs olyan dolog amit Szeretetel Emberségel és toleraniciával meg ne lehessen oldani és még csak pénzbe sem kerülne a dolog csak odafigyelésbe csak ebben a mai rohanós világban kinek van erre ideje hogy észre vegye a másikat és talán még tőrődjőn is velle olyan nagy baj az hogy szeretnék beszélgetni barátokat esetleg párt találni? nemcsak a sérült hanem egészséges embertársaihoz szólni? miért olyan nagy a szakadék ketőnk kőzt? én mindég megróbálom megtenni az első lépést további szép napot kivánok minden kedves olvasónak üdőzlettel józsef

Nekem sem volt önbizalmam....sokszor probáltam összeszedni magam,majd holnaptól minden más lesz. Napersze.Olyan volt,mint a fogyókúra,amit majd holnaptól kezdek el....és addig tart,mig megkordul a gyomor. Aztán probálkoztam kinyílni.....sokat beszélgetni,nevetni...és jöttek a visszajelzések,hogy ez jó ! Érdekes vagyok,vicces. És ma már én is igy gondolom. Szóval a reménytelenségen csak te tudsz változtatni ! :)

ez most kb olyan mint a vaknak magyarázni milyen az ibolya színe pl.aki reménytelennek érzi magát azt igen nehéz kizökkenteni állapotából.jelzem nem tudom képes lennék e pl évekig győzködni olyan embert akinek a zsigereiben van a negatívság.Amy írja..igen önmaga orvosa mindenki.depresszió egyértelmű attól van,hogy valamit vagy valakit nem tud megszerezni.persze ez nem jelenti azt,hogy nem vagyok nyitott más problémáira.de elsőként fel kell ismerni önmagam pozitivumait.aztán nyilván egy közösségi oldal sokféle emberből tevődik össze.a lényeg hasonló a hasonlót ne keresse.sok sikert!

"Pont azért regisztáltam, hogy találjak olyat, akinek kellek" ez rossz megközelítés. Ne kapcsolatfüggést keress.
Kellj magadnak, tanuld meg szeretni magad, ne mástól várd el azt, amit te sem vagy képes megadni magadnak. Nem olyan nehéz, mint amilyennek tűnik, a depresszió legjobb ellenszere, ha az ember abbahagyja. Mozdulj ki a komfort zónából, keress új hobbykat, új közösségeket, a bensőséges kapcsolat pedig jönni fog!
Sok sikert!

Találd meg az apró örömöket a mindennapokban, a boldogság forrását önmagadban, és mágnesként fogod vonzani az embereket :) Tudom, hogy nem könnyű, de először magunkon kell változtatni, hogy megváltozzon minden körülöttünk...

Nem vagy az!

Ha az ember nem érzi magát reménytelen esetnek, akkor máris jobbak az esélyei.:) Tudom, a sok csalódás elveszi az ember kedvét,és megtépázza a maradék önbizalmát, de mégis újra és újra fel kell állni és meg kell próbálni. Mindenkire vár valahol valaki.

Miért nem tesz fel képet? Szerintem a nők többsége nem azt keresi társként aki a legszebb, hanem aki első ránézésre is szimpatikus, legalább egy kicsit. Valamit írnia kellene, hogy mi az ami érdekli, mert biztosan mások is élnek hasonló érdeklődésűek. Én is régóta élek egyedül, nemrég beregisztráltam, de ha senkit nem érdekel, és akkor mi van? Az élet nem áll meg, beszélgetni akkor is szeretek. Próbáljon meg CSAK ismerkedni,beszélgetni. Nagyon érdekes embereket lehet megismerni, rá fog jönni, hogy nincs egyedül.

Sajna, ha az ember annak érzi magát, meg úgy, hogy nincs rá szükség, akkor reménytelen.
Pont azért vagyok itt, h találjak lelki társat, akinek kellek.

Senki sem reménytelen eset.

Negyven felett, ha társasmagányban élek, tele önbizalom-hiánnyal, gátlással és némi fogyatékossággal, akkor szerintetek reménytelen eset vagyok?
Kitörési kísérleteimet sosem vittem végig, mert már a kitartásom és terveim is felmorzsolódtak.
Lehet ugyan így élni, de talán lehetne másképp, több nevetéssel, megértő lelki társal.!