Lehet-e, egy nem mindennapi fiúnak, mindennapi kapcsolata?

De te egy hétköznapi fiú vagy és örülj neki. Az életben többet jelent a tudás mint a kinézet. Nem mondom hozzásegít de mihez is? Szép nőkhöz? Mikor fogod megunni a szép nőt? Barátom egy remek társaság, egy tanult ember, egy kedves ember többet ér. Aki lelki társat keres hálás lesz neked.

Sziasztok! Nem egyszerű begyógyítani a lelki sérüléseket. De azt mondanám,így ismeretlenül az olvasottak alapján,hogy mindenképp valami olyat csinálj ami kimozdít a komfort zónádból. Mert az azokból nyert siker élmények megerősítik az önbizalmadat,ami későbbiekben a lelki sérüléseket is elkezdik begyógyítani. Az eddigi elért céljaidhoz gratulálok! Ügyes vagy Hako S94! Amik eredménytelenül sült el,azt meg elemezd ki,hogy mi lehetett a gond ,és tanulj belőle. Az viszont tényleg butaság,hogy a külső a minden. Szerintem nem. A külső az csak borító egy könyvön. Humorral sok mindenkit meg lehet fogni. Nekem sincs önbizalmam,de senki sem gondolná rólam,mert palástolom. Ha valakivel ismerkedsz,akkor húzd ki magad és nézz mindig a szemébe.Ha okoskodónak tűnök,akkor elnézést kérek. Nem akarok az lenni,csak azt mondom el,amit tapasztaltam,illetve megfigyeltem eddigi életem során.

Ez biza,kemény önbizalom hiány.Tetesd rendbe a lelked,vagyis neked kell csak kis segítséggel.

Én egy nem hétköznapi fiú vagyok. Vagyis elsőre nem látszom annak. 22 éves, lassan negyedik éves hallgató vagyok. Őszintén, eddigi életemre nem lehet különösebb panaszom. Könnyen eljutottam az egyetemre, eddig szépen haladok a szemeszterekkel is. Egy kis kocsit is sikerült vásárolnom, szóval amit eddig kitűztem célokat, azokat nagyjából el is értem. Társaság és ember centrikusnak vallom magamat. Szeretek beszélgetni, és úgy érzem, hogy könnyen megtalálom bárkivel a szót, vagyis csak találnám... Ugyanis, van 1-2 dolog, ami ebben gátolt egész életemben, de legfőképp a lelki kapcsolat terén.
Az egyik ilyen gát a kinézetem. Sajnos, nem vagyok egy Adonis, sem egy jóképű egyén. Így az emberek inkább elkerülnek, vagy ha beszélgetésbe is elegyedem velük, gyorsan továbbállnak. Vagyis a mai világ ideáljának köszönhetően, labdába sem rúghatok. Hiába szajkózzák sokan, hogy a külső nem számít, sajnos nagyon is...
A másik pedig az, hogy egy kicsit régimódibb ember vagyok. Vagyis konzervatívabb az öltözködés és a viselkedés terén is. Próbáltam áttérni, a modern divatos dolgokra, öltözködésre, de egyszerűen nem éreztem jól magam. Nem én voltam. Így gyorsan le is tettem a dologról. Persze, mostanság, pedig ez is hátrányom, hiszen az emberek, főleg a korombeliek, nem igazán fogadják el az ilyen típusú embereket.
Szó, mi szó, ezen tulajdonságaim miatt, nem igazán tudok kialakítani kapcsolatot, hisz az emberek idő előtt elfordulnak tőlem. És az az igazság, hogy a temérdek kudarcélmény miatt, már erőm sem pedig kedvem sincs és tudom ez férfiatlan, de merszem sem, az elutasítások miatt.
Vajon mit tehetnék?