Érdekes történetek...

admin nevu tortenet iroja reszere: Szerintem fontos es celszeru lett volna elgondolkodnia azon hogy miert tagadta le a megtakaritott penzet. Lehet hogy az okok megmutattak volna hogy egyaltalan helyes volt e hazassagot kotniuk. Nem ertem hogy egyaltalan mi a fene ertelme volt ilyen hitelekbe belemennie?
Ha javasolhatom akkor gondolkodjon el azon hogy miert gondolja azt hogy ha van eleg penze , nagy haza es uj auto akkor a kapcsolata is sikeres lessz?
Ez oriasi tevedes! Egyszer maga sem lessz fiatal , sot az egeszsege is megromolhat es ha nem tudja a hiteleit kifizetni akkor megnezheti az eletstilusa es tulzottan anyagias felfogasa kovetkezmenyeit!

Úgy gondolom,ha egy ilyen "hazugság" miatt felbomlott a házasság..akkor az nem is volt erős biztos érzéseken alapuló kapcsolat.Nem másokra költötte a félretett pénzt..hanem a családjára...Szerintem ez csak egy kifogás volt a kedves párja és apósáék részéről hogy kidobják onnan..Gondolom volt válóper is...gyermek elhelyezéssel...amiről bírósági ítélet született ..mind a tartásdíj fizetéséről és és a gyermek láthatásának rendjéről is.Amennyiben a gyermeket nevelő édesanya nem engedélyezte a láthatást,akkor a törvény adta jogaival harcolhatott volna az édesapa...a legbutább és legkönnyebb megoldást választotta..ELMENEKÜLT..Remélem azóta már lelkileg jobban van és talán idővel érez majd erőt magában hogy harcba szálljon a gyermeke láthatásáért.

És még annyit szeretnék leírni,hogy vágyom a szerelemre!30 éves leszek,nem akarok szerelem nélkül élni!Volt egy nagy-nagy szerelem,de megszakadt a kapcsolat.Olyannyira fájt a seb,hogy elköltöztem a városból.Nem bírtam a tudatot elviselni,hogy már nem az enyém.Szerintetek megtalálom én valaha a boldogságot?

Szomorú történet,hogy egy hazugság miatt ment tönkre a házasságod.Az élet megy tovább.Az én házasságom épp most haldoklik.32 év van köztünk,s most,7 év után jövök rá,hogy mennyire nem egy az érdeklödési körünk.Pedig van egy közös kislányunk is.Ez van.

..csak azt nem értem, miért nem csinált jogásszal, v. közjegyzővel ellenjegyzett házassági, -vagyonjogi szerződést amiben dok. volna a meglévő vagyonát, s a feleség jelöltét is..., azt is megszabhatták volna , hogy a továbbiakban milyen arányban viselik a közös lét költségeit, stb .Nálunk , ill. családunkban ez jól működik, váláskor kerülne csak elő, soha szó nem esik egyelőre erről, pihen a fiók mélyén, de mindegyik félnek biztonságot nyújt ......

Az egyik közösségi oldalon az alábbi bejegyzést találtam. Figyelem! Idézet következik!

"Ez a történet kb 3 éve történt meg, azért írom le, hogy okuljatok belőlle.
Sosem akartam házasságot, a szabad életet szerettem, 20 évesen kezdtem el dolgozni 30 évesen még a szüleimnél laktam, nem költöttem semmire, így elég komoly anyagi tartalékaim voltak, sajnos ekkora halt meg édesanyám is, rájöttem hogy változásokra lesz szükség, nem élhetek örökké egyedül, új célokat tűztem ki magam elé: családot szeretnék, és egy társat magam mellé.
Eljártam sok helyre szórakozni, megismertem egy fiatal 22 éves lányt, akivel hamar jóba lettünk, később bemutatott a szüleinek, szimpatikus voltam nekik, hozzájuk költöztem, 2 év múlva összeházasodtunk.
Ezután az apja összehívott engem, a feleségem, és az anyósom egy családi megbeszélésre, konkrétan felvázolta nekem a lehetőségeimet.
Megkérdezte mennyi megtakarításom van. Erre a kérdésre nem számítottam, de nem akartam megmondani, hogy közel 15 millió forintom van a bankban, ezért azt mondtam, nem sok, konkrétan semennyi.
Erre azt mondta, már pedig el kell hamarosan költöznünk onnan, örökké nem lakhatunk velük.-ebben igaza is volt.
Mivel bankban dolgozik vezető beosztásban, elmondta, hogy tud nekem kedvező hitellehetőséget ajánlani, illetve elhelyez engem a cégnél, így az akkori fizetésem közel dupláját kerestem.
Mivel volt 15 millió megtakarításom, és egy betonstabil munkahelyem az apósomnak köszönhetően bátran vettem fel a 10 milliós hitelt.
Meg is találtuk a megfelelő házat, 16 millió forintért, az apósomék felajánlották, hogy a maradék pénzt kifizetik, illetve állják a teljes felújítási költséget is, így 22 millióba volt a ház, mire beköltöztünk.
Beköltöztünk, élveztük az új lakást, és környezetet, igazából nagyon boldog voltam, de még is nyomta a lelkem, hogy tulajdonképpen átvertem a családom, jobb szót nem tudok rá mondani.
Rá fél évre, hogy beköltöztünk az új házba a feleségem kisbabát várt, gondoltam kell egy autó majd, így az ekkora már 20 milliós megtakarításomból bátran választhattam bármilyen autót.
Tulajdonképpen ezt nagyon rosszul tettem, mivel nem egyeztettem előre se a feleségemmel, se az apósommal erről a döntésről.
14 millióért vettem egy autót, azt gondoltam örülni fog a feleségem neki, hogy végre lesz mivel közlekedni, hogy jön a baba, nem kell majd buszoznunk.
Csak épp arra nem gondoltam, (gondoltam lelkem mélyén de valamiért meg kellett vennem, mindig is arról álmodtam, hogy saját autóm legyen) hogy számon fognak kérni miből is vettem egy 10 milliós autót. (azt mondtam ennyibe került.)
Mondtam, hogy kicsit gyűjtögettem az elmúlt években, hebegtem habogtam, de nem hülyék, tudták, hogy 10 milliót nem lehet csak úgy összeszedni pár év alatt.
Ültünk az előtérben, lesütött szemmel bámultam a szőnyeget, nem tudtam a szemükbe nézni, leginkább az ijesztett meg, hogy ők sem szóltak egy szót sem.
Számon kértek, hogy kis is vagyok én valójában, és mi szükség volt arra, hogy átverjem őket.
Erre én azt feleltem, hogy minden igaz rólam, csak volt egy kevéske megtakarításom a múltból, amit nem mondtam el.
Ami ezután történt konkrétan nem részletezném, annyi a lényeg, hogy még abban az évben elváltunk, és el kellett költöznöm, a gyerekemet nem engedték, hogy látogassam ezután.
Nem bírtam tovább abban a városban lakni, muszáj voltam elköltözni az ország másik felére, és új életet kezdeni, lezárni a múltamat.
A feleségemmel, az apósomékkal nem tartom a kapcsolatot, számot cseréltek, leginkább az dühít, hogy a saját fiamat nem láthatom, és ezt csak saját magamnak köszönhetem, és a gyerekes hazugságomnak.
Rólam annyit, hogy azóta új életet kezdtem, nem kívánok most semmilyen kapcsolatot még jópár évig, amíg ki nem heverem ezt a kapcsolatot.
Bérelek egy lakást, még fizetem a hitelt, amit felvettem, és van egy új autóm, amit egyedül használok, sajnos már a gyerekülést ki kellett vennem, mert mindig könnyes volt a szemem amikor hátrafordultam, ezért a pincében pihen, remélem nem túl sokáig.
Anyagilag kezdek egyre jobban helyre állni, de muszáj új célokat kitűznöm magam elé az életben, mert ebbe bele lehet őrülni hosszú távon, szóval akarok majd családot, de még kétszer is átgondolom hogy állok hozzá ehhez az egészhez."

Ti is ismertek ilyen sztorikat?