Egészséges emberként összejönnél mozgássérülttel?

Nekem volt több ilyen kapcsolatom is és elmondhatom, hogy jobb volt minden addiginál.

Sziasztok!!! Szerintetek el lehet valakit ítélni a szerint hogy sérült vagy nem? De viszont tapasztalataim szerint sok hölgy illetve úr megválogassa . Nekem ez a meglátásom igaz én is enyhén mozgássérült vagyok és sokan elitélnek annak ellenére hogy megismernének.

Nehéz dolog ez,anno volt egy barátnőm,szerelem ugye meg minden ,engem hozzá menet baleset ért és jó időre ágyhoz lettem kötve mozdulatlanul,egyik nap még mosoly meg szeretlek másik nap meg kb le lettem szarva aztán majd 1 hónap után hülye kifogással el hagyott.De ma már sajnos egészségesen is nehéz párt találni,nem hogy mozgáskorlátozottan,olyat meg,hogy egy életen át kitartson lehetetlen.

Szerintem is igen!A "nem ép testben" is érző, érzékeny lélek van!Sokszor többett tudnak érzelmileg adni,mint egészséges társaink!

Szerintem össze, nem ezen múlik. Ha amúgy szimpatikusak vagyunk egymásnak akkor megér egy próbát. :)

Sziasztok. Szerintem nagyon ritka az egészséges sérült párkapcsolat. Nekem volt egy 5 éves kapcsolatom, de megromlott. Igazából azt látom az embereken, nem igazán tudják hova tenni egymást. És nem a sérült/ nem sérült emberek. Hanem úgy az egész. Mindenki számára más és mást jelent a boldogság és alkalmazkodni nem képesek az emberek. Én nem zárkozók el az egészséges emberi kapcsolatok elöl, de mindig meg szoktam kérdezni mi fogott meg rajtam. Magamból indulok ki, én több szeretett várok el mint más. De jobban és hamarabb ki is tudom mutatni. Éppen ez hátrány is lehet, olyan személy esetében aki zárkozott még az elején. Én pasiként szeretnék gondoskodni a hölgyről és a családjáról, természetesen a korlátaimat szem előtt tartva.

Nekem nincs semmi problémám a mozgássérült hölgyekkel, és szívesen ismerkednék is velük. Szerintem még normálisabb kapcsolatot is lehet velük kialakítani, mint bárki mással.

Szerintem nagyon ritka az ilyen. Sokszor nehéz egy egészségesnek alkalmazkodni egy sérülthöz. Sokáig vágytam egy egészséges társra de ma már egyre jobban úgy érzem, hogy ez csak álom marad :(

Volt mozgás korlátozott barátnőm igen összejönnék sőt imádtam és bármikor szimpátiát vált ki egy mozgássérült nálam!

így igaz!aki tolószékes az eleinte utálja a világot,az egészséges embereket.be kell valljam jómagam is így éreznék.foglalkoztam mozgássérült emberekkel,igen volt köztük roppant szimpatikus és ellenkezője is.nehéz a lelküket megközelíteni.nehezen fogadják el a segítséget ami szintén érthető,hiszen valahol fel kell adniuk az EMBERT!és a kérdés.....most ha igen én biztos élnék sérült emberrel ...de ronda szó,nem merem kijelenteni 100%-ig.ha együtt élünk és akkor történik visszafordíthatatlan akkor igen....de tegyük a szívünkre a kezünket akkor igen????lehet engem ezért megkövezni,de nem érdemes.hála Isten nem eddig nem kellett bizonyítani.gondoljak most bele mi lenne ha én..?nem gondolok bele csak élek jelen pillanatban járóként...

Talán.
Szerintem az olyan egészséges ember, akinek a családjában vagy ismeretségi körében volt/van mozgáskorlátozott, mozgássérült, toleránsabb az átlagnál, hiszen akkor is ismeri ezt az állapotot, ha ő maga személyesen nem érintett. Hozzáteszem, valaki ugyanúgy lehet antipatikus mozgássérülten, mint egészségesen, ez nem azon múlik, hogyan jár.

Alina!azért egy depressziós ember ne hasonlítsunk egy mozgássérülthöz!ég és föld!a depis ember segíthet magán!!!egy tolószékesnek esélye nincs erre!

Sziasztok!

Hát, igen.

Az emberek részéről ez igen kényes téma, s általában nehezen fogadják el,
ha valaki ténylegesen más. Más, mint a megszokott, mint a többiek, de ez
nem jelenti azt, hogy rosszabb is. Csak más valamiben...

Én magam is, igaz, hogy csak enyhén, de magam is mozgáskorlátozott vagyok,
s észrevettem, hogy borzasztó nehéz a társkeresés így.
Pedig már elértem egy kort, 28 éves vagyok, teljesen átlagos életet élek,
s jó lenne végre egy társ, akivel a közös jövőnket tervezhetnénk!

Csak annyit fűznék hozzá ehhez az egészhez, hogy amíg nem tanulják meg
sokan a TOLERANCIÁT/ELFOGADÁST, addig felszínes és hazugságokkal teli
életük lesz!

Sziasztok! Magam is mozgáskorlátozott vagyok születésem óta és bár a témával kapcsolatban volt 1-2 negatív tapasztalatom, mégis azt gondolom, az alapvető probléma az, hogy az emberek címkézik egymást. "Ez ilyen, az olyan. És ez a baj! Hogy felesleges falakat generálunk magunk közé, miközben mindannyian emberek vagyunk.
Sokáig én is úgy gondoltam, hogy csak sérült párom lehet, ehhez képest a többségük egészséges volt. De a kérdésre a válasz valóban sok mindentől függ, mégis igent mondok. És szerencsére vannak olyan emberek, akik a dolgok mögé látnak.

Szerintetek miért van az, ha valakinek pl. hiányzik a lába, sajnálják. De ha pszichés problémás (depressziós, személyiségzavaros, ...) akkor lehülyézik, és elvárják, hogy viselkedjen normálisan, nőjjön fel, vegyen erőt magán, és lépjen túl a problémán?

Össze!

Andi! Válaszom egyértelmü, ha szeretem természetesen, hogyne tartanék ki mellette, ha másképp tennék, akkor nem is szerettem!

Ha nyitott vagy a jó kapcsolatra bármi áron, biztos hogy ugyanugy meg lehet szeretni valakit épen vagy sérülten. Ha meg valaha egészséges volt az a valaki, van is miről beszélgetni. HA egy ember génjeiből nem ütötték ki az együttérzés kódját, bármi elképzelhető ilyen téren is. Szerintem bizonyos fokig ez nem lehet akadály. Ismerek mozgássérült házaspárokat a lakótelepükről-------gyermekük is van, és boldogan élnek, bár azért az arcukon van egy kis fájdalom. Van aki lelkisérült, van aki mozgássérült, mindkettő emberből van.

Hm....ez nehéz kérdés, de ha már házasságban vagy kapcsolatban élek az illetővel, akkor valószínű, hogy kitartanék mellette. Az eredeti kérdésre válaszolva viszont nem ilyen egyértelmű a válasz. Mindenki legyen őszinte magához, hogy sajnálatból vagy valódi szerelemből kezdene kapcsolatot, persze sok mindentől függ ez is. Nem lehetetlen, de kevesebb az esély.

most jelenlegi nyitott kapcsolatban lévő párom mozgás sérült értelmi fogyatékos de nem nézek rá másként mert ő is ember mint bár ki más jó szívű jó ember csak hát most kicsit döcögős a kapcsolatunk

Bármi megtörténhet, csak nyitottnak kell lenni a másik iránt.

Sziasztok!
Amíg a "forma" mögé nem látunk, csak addig kérdés ez. Ha a lelkek képesek egymáshoz eljutni, akkor mindegy, kinek milyen fogyarékossága van. Mert mindenkinek van! Gyönyörü példa van előttem. Nagyapám elvesztette a szeme világát az első világháborúban, utána ismerkedett meg nagyanyámmal. Sosem láthatta. Imádták egymást.

hali mindenkinek:)
12 éve vagyok mozgássérült sajnos a témával kapcsolatba szinte alig van pozitív tapasztalatom.
Állapotom kialakulása előtt boldog házasságban éltünk már 9 éve....azt hittem tényleg azok maradunk egészséges férjem ígéretéhez híven,de 2 évembe került míg magamnak is elismertem, hogy a szép szavak-csak szavak maradtak.
Pedig higgyétek el mi sem vásároltuk az állapotunkat,de megtanulunk együtt élni vele és bizonyos mértékig " bizonyítási kényszerrel" elfogadtatni magunkat...
Mindig megmaradtam vidám, pozitív nőnek és az évek múlásával rájöttem nem akarom "elfogadtatni magam", aki megismert mint Embert az tudja, hogy ilyen vagyok, hozzám tartozik a protézisem és ilyennek szeret.
Szerencsésnek tartom magam, hisz sok ( még) egészséges ember példaképeként tekint rám és erőt merít belőlem az élet minden terén, és sosem adom fel hogy ismét rátaláljak a boldogságra a " magán" életben is:))
Soks sikert kívánok minden társkeresőnek

Sziasztok! Egészséges létemre összejöttem egy halmozottan sérült csodálatos nővel.
3.5 évet voltam együtt vele. Embere válogatja ki mennyire toleráns. Nekem csak is az őszinte és igaz szerelem volt a lényeg, az meg nem állapot függő hanem személyiség kérdése az egész. Imádtam, ha gondoskodhattam róla.