Egészséges emberként összejönnél mozgássérülttel?

így igaz!aki tolószékes az eleinte utálja a világot,az egészséges embereket.be kell valljam jómagam is így éreznék.foglalkoztam mozgássérült emberekkel,igen volt köztük roppant szimpatikus és ellenkezője is.nehéz a lelküket megközelíteni.nehezen fogadják el a segítséget ami szintén érthető,hiszen valahol fel kell adniuk az EMBERT!és a kérdés.....most ha igen én biztos élnék sérült emberrel ...de ronda szó,nem merem kijelenteni 100%-ig.ha együtt élünk és akkor történik visszafordíthatatlan akkor igen....de tegyük a szívünkre a kezünket akkor igen????lehet engem ezért megkövezni,de nem érdemes.hála Isten nem eddig nem kellett bizonyítani.gondoljak most bele mi lenne ha én..?nem gondolok bele csak élek jelen pillanatban járóként...

Talán.
Szerintem az olyan egészséges ember, akinek a családjában vagy ismeretségi körében volt/van mozgáskorlátozott, mozgássérült, toleránsabb az átlagnál, hiszen akkor is ismeri ezt az állapotot, ha ő maga személyesen nem érintett. Hozzáteszem, valaki ugyanúgy lehet antipatikus mozgássérülten, mint egészségesen, ez nem azon múlik, hogyan jár.

Alina!azért egy depressziós ember ne hasonlítsunk egy mozgássérülthöz!ég és föld!a depis ember segíthet magán!!!egy tolószékesnek esélye nincs erre!

Sziasztok!

Hát, igen.

Az emberek részéről ez igen kényes téma, s általában nehezen fogadják el,
ha valaki ténylegesen más. Más, mint a megszokott, mint a többiek, de ez
nem jelenti azt, hogy rosszabb is. Csak más valamiben...

Én magam is, igaz, hogy csak enyhén, de magam is mozgáskorlátozott vagyok,
s észrevettem, hogy borzasztó nehéz a társkeresés így.
Pedig már elértem egy kort, 28 éves vagyok, teljesen átlagos életet élek,
s jó lenne végre egy társ, akivel a közös jövőnket tervezhetnénk!

Csak annyit fűznék hozzá ehhez az egészhez, hogy amíg nem tanulják meg
sokan a TOLERANCIÁT/ELFOGADÁST, addig felszínes és hazugságokkal teli
életük lesz!

Sziasztok! Magam is mozgáskorlátozott vagyok születésem óta és bár a témával kapcsolatban volt 1-2 negatív tapasztalatom, mégis azt gondolom, az alapvető probléma az, hogy az emberek címkézik egymást. "Ez ilyen, az olyan. És ez a baj! Hogy felesleges falakat generálunk magunk közé, miközben mindannyian emberek vagyunk.
Sokáig én is úgy gondoltam, hogy csak sérült párom lehet, ehhez képest a többségük egészséges volt. De a kérdésre a válasz valóban sok mindentől függ, mégis igent mondok. És szerencsére vannak olyan emberek, akik a dolgok mögé látnak.

Szerintetek miért van az, ha valakinek pl. hiányzik a lába, sajnálják. De ha pszichés problémás (depressziós, személyiségzavaros, ...) akkor lehülyézik, és elvárják, hogy viselkedjen normálisan, nőjjön fel, vegyen erőt magán, és lépjen túl a problémán?

Össze!

Andi! Válaszom egyértelmü, ha szeretem természetesen, hogyne tartanék ki mellette, ha másképp tennék, akkor nem is szerettem!

Ha nyitott vagy a jó kapcsolatra bármi áron, biztos hogy ugyanugy meg lehet szeretni valakit épen vagy sérülten. Ha meg valaha egészséges volt az a valaki, van is miről beszélgetni. HA egy ember génjeiből nem ütötték ki az együttérzés kódját, bármi elképzelhető ilyen téren is. Szerintem bizonyos fokig ez nem lehet akadály. Ismerek mozgássérült házaspárokat a lakótelepükről-------gyermekük is van, és boldogan élnek, bár azért az arcukon van egy kis fájdalom. Van aki lelkisérült, van aki mozgássérült, mindkettő emberből van.

Hm....ez nehéz kérdés, de ha már házasságban vagy kapcsolatban élek az illetővel, akkor valószínű, hogy kitartanék mellette. Az eredeti kérdésre válaszolva viszont nem ilyen egyértelmű a válasz. Mindenki legyen őszinte magához, hogy sajnálatból vagy valódi szerelemből kezdene kapcsolatot, persze sok mindentől függ ez is. Nem lehetetlen, de kevesebb az esély.

most jelenlegi nyitott kapcsolatban lévő párom mozgás sérült értelmi fogyatékos de nem nézek rá másként mert ő is ember mint bár ki más jó szívű jó ember csak hát most kicsit döcögős a kapcsolatunk

Bármi megtörténhet, csak nyitottnak kell lenni a másik iránt.

Sziasztok!
Amíg a "forma" mögé nem látunk, csak addig kérdés ez. Ha a lelkek képesek egymáshoz eljutni, akkor mindegy, kinek milyen fogyarékossága van. Mert mindenkinek van! Gyönyörü példa van előttem. Nagyapám elvesztette a szeme világát az első világháborúban, utána ismerkedett meg nagyanyámmal. Sosem láthatta. Imádták egymást.

hali mindenkinek:)
12 éve vagyok mozgássérült sajnos a témával kapcsolatba szinte alig van pozitív tapasztalatom.
Állapotom kialakulása előtt boldog házasságban éltünk már 9 éve....azt hittem tényleg azok maradunk egészséges férjem ígéretéhez híven,de 2 évembe került míg magamnak is elismertem, hogy a szép szavak-csak szavak maradtak.
Pedig higgyétek el mi sem vásároltuk az állapotunkat,de megtanulunk együtt élni vele és bizonyos mértékig " bizonyítási kényszerrel" elfogadtatni magunkat...
Mindig megmaradtam vidám, pozitív nőnek és az évek múlásával rájöttem nem akarom "elfogadtatni magam", aki megismert mint Embert az tudja, hogy ilyen vagyok, hozzám tartozik a protézisem és ilyennek szeret.
Szerencsésnek tartom magam, hisz sok ( még) egészséges ember példaképeként tekint rám és erőt merít belőlem az élet minden terén, és sosem adom fel hogy ismét rátaláljak a boldogságra a " magán" életben is:))
Soks sikert kívánok minden társkeresőnek

Sziasztok! Egészséges létemre összejöttem egy halmozottan sérült csodálatos nővel.
3.5 évet voltam együtt vele. Embere válogatja ki mennyire toleráns. Nekem csak is az őszinte és igaz szerelem volt a lényeg, az meg nem állapot függő hanem személyiség kérdése az egész. Imádtam, ha gondoskodhattam róla.

Visszakérdeznék!

Ha valami ok folytán te mozgássérülté válnál, vajon az egészséges emberek kitartanának-e melletted?
Vagy csak az, aki maga AZ egész ?

István Dj.

Sziasztok! Ez egy jó kérdés, és szerintem sokan inkább elzárkózunk a válaszadás alól, mert kínosan érintene minket ennek megválaszolása.
Az én véleményem szerint, ha mindkét fél elfogadja egymást, felvállalja kapcsolatát a világgal ( emberekkel) szemben, és nemcsak egymás külső, hanem a belső tulajdonságokat is nézik, kiegészíthetik egymást, jó csapat lehet. Sajnos fel kell készülni arra, hogy gúnyos pillantásoknak, sajnálkozó embereknek és lesznek akik nevetnek majd ezen. Ilyet sajnos többször is láttam az életben, és elég elszomorító.
Valljuk be, hogy még az egészséges emberek se tudják elfogadni egymást, ahogy fogalmaztam, önzőek, önfejűek, nem ismerik az alázat és megbecsülés fogalmát. Jómagam 7 év ismerkedés és 12 év házasság után váltunk el a párom kérésére. Kiderült más elképzeléseink vannak az életben. Andinak kérdésére válaszolnék, azt mondanám hogyha igazán szereted a másikat, bármi is történjen, nem fogod cserbenhagyni párodat, gondoskodsz róla, gondját viseled majd. Sok sikert kívánok mindenkinek a társkereséshez, továbbá mindenkinek kívánom találja meg élete párját, és nem utolsósorban becsülje meg mindenki egymást, ne legyen önző a kapcsolatban hisz érző lények vagyunk. üdvözlettel: V. János

Sziasztok ! Én is mozgássérült vagyok ! Hát nem könnyű így az élet!Ezt beismerem főleg hogy jóformán mindenben segítségre szorulok. De ettől függetlenül próbállok mindig vidám lenni :) Bár az is igaz hogy nem mindíg sikerül vidámnak maradnom és eléggé nehéz így ismerkednem is de hát nem adom fel ! ( Aki szeret az ilyennek fogad el engem )

Sziasztok!

Az oldalt böngészgetve láttam ezt a fórumtémát, amelyhez én is szeretnék egy-két gondolat erejéig hozzászólni.
Én úgy gondolom, hogy nem az teszi az embert, hogy mozgássérült, vagy látássérült-e, hanem az, hogy teljes életet tud-e élni mindezzel. Azt látom én problémának, hogy sajnos még igen sokan nem találkoztak sem mozgássérülttel, sem látássérülttel, sem hallássérülttel, s az információhiány az, ami inkább a "megfutamodásra" készteti az embereket.

Ha már a társam, akkor igen

Én mozgássérült vagyok, de úgy gondolom, hogy aki igazán megszeret engem, annak ez nem gond!

Szia!Nagyon nehéz ezt eldönteni.Ha több éves házassag,gyerekek vannak-akkor egyertelmű.A fényképed alapján,nagyon fiatal vagy....a szerelem mulandó De ezt neked kell eldöntened!!!!nem nekünk

Kíváncsi vagyok a véleményetekre, ti hogyan viszonyultok a témához? Illetve hogyan érintene, ha egészséges partnereddel történne valami, ami például tolószékbe kényszerítené? Ti kitartanátok mellette?