Ha nyitott vagy a jó kapcsolatra bármi áron, biztos hogy ugyanugy meg lehet szeretni valakit épen vagy sérülten. Ha meg valaha egészséges volt az a valaki, van is miről beszélgetni. HA egy ember génjeiből nem ütötték ki az együttérzés kódját, bármi elképzelhető ilyen téren is. Szerintem bizonyos fokig ez nem lehet akadály. Ismerek mozgássérült házaspárokat a lakótelepükről-------gyermekük is van, és boldogan élnek, bár azért az arcukon van egy kis fájdalom. Van aki lelkisérült, van aki mozgássérült, mindkettő emberből van.
Érkezett 2015. július 12-én, 3 éve.
|
Hm....ez nehéz kérdés, de ha már házasságban vagy kapcsolatban élek az illetővel, akkor valószínű, hogy kitartanék mellette. Az eredeti kérdésre válaszolva viszont nem ilyen egyértelmű a válasz. Mindenki legyen őszinte magához, hogy sajnálatból vagy valódi szerelemből kezdene kapcsolatot, persze sok mindentől függ ez is. Nem lehetetlen, de kevesebb az esély.
Érkezett 2015. június 28-án, 3 éve.
|
most jelenlegi nyitott kapcsolatban lévő párom mozgás sérült értelmi fogyatékos de nem nézek rá másként mert ő is ember mint bár ki más jó szívű jó ember csak hát most kicsit döcögős a kapcsolatunk
Érkezett 2015. június 13-án, 3 éve.
|
Bármi megtörténhet, csak nyitottnak kell lenni a másik iránt.
Érkezett 2015. január 12-én, 3 éve.
|
Sziasztok!
Amíg a "forma" mögé nem látunk, csak addig kérdés ez. Ha a lelkek képesek egymáshoz eljutni, akkor mindegy, kinek milyen fogyarékossága van. Mert mindenkinek van! Gyönyörü példa van előttem. Nagyapám elvesztette a szeme világát az első világháborúban, utána ismerkedett meg nagyanyámmal. Sosem láthatta. Imádták egymást.
Érkezett 2014. október 26-án, 4 éve.
|
hali mindenkinek:)
12 éve vagyok mozgássérült sajnos a témával kapcsolatba szinte alig van pozitív tapasztalatom.
Állapotom kialakulása előtt boldog házasságban éltünk már 9 éve....azt hittem tényleg azok maradunk egészséges férjem ígéretéhez híven,de 2 évembe került míg magamnak is elismertem, hogy a szép szavak-csak szavak maradtak.
Pedig higgyétek el mi sem vásároltuk az állapotunkat,de megtanulunk együtt élni vele és bizonyos mértékig " bizonyítási kényszerrel" elfogadtatni magunkat...
Mindig megmaradtam vidám, pozitív nőnek és az évek múlásával rájöttem nem akarom "elfogadtatni magam", aki megismert mint Embert az tudja, hogy ilyen vagyok, hozzám tartozik a protézisem és ilyennek szeret.
Szerencsésnek tartom magam, hisz sok ( még) egészséges ember példaképeként tekint rám és erőt merít belőlem az élet minden terén, és sosem adom fel hogy ismét rátaláljak a boldogságra a " magán" életben is:))
Soks sikert kívánok minden társkeresőnek
Érkezett 2014. szeptember 6-án, 4 éve.
|
Sziasztok! Egészséges létemre összejöttem egy halmozottan sérült csodálatos nővel.
3.5 évet voltam együtt vele. Embere válogatja ki mennyire toleráns. Nekem csak is az őszinte és igaz szerelem volt a lényeg, az meg nem állapot függő hanem személyiség kérdése az egész. Imádtam, ha gondoskodhattam róla.
Érkezett 2014. augusztus 19-én, 4 éve.
|
Visszakérdeznék!
Ha valami ok folytán te mozgássérülté válnál, vajon az egészséges emberek kitartanának-e melletted?
Vagy csak az, aki maga AZ egész ?
István Dj.
Érkezett 2014. július 18-án, 4 éve.
|
Sziasztok! Ez egy jó kérdés, és szerintem sokan inkább elzárkózunk a válaszadás alól, mert kínosan érintene minket ennek megválaszolása.
Az én véleményem szerint, ha mindkét fél elfogadja egymást, felvállalja kapcsolatát a világgal ( emberekkel) szemben, és nemcsak egymás külső, hanem a belső tulajdonságokat is nézik, kiegészíthetik egymást, jó csapat lehet. Sajnos fel kell készülni arra, hogy gúnyos pillantásoknak, sajnálkozó embereknek és lesznek akik nevetnek majd ezen. Ilyet sajnos többször is láttam az életben, és elég elszomorító.
Valljuk be, hogy még az egészséges emberek se tudják elfogadni egymást, ahogy fogalmaztam, önzőek, önfejűek, nem ismerik az alázat és megbecsülés fogalmát. Jómagam 7 év ismerkedés és 12 év házasság után váltunk el a párom kérésére. Kiderült más elképzeléseink vannak az életben. Andinak kérdésére válaszolnék, azt mondanám hogyha igazán szereted a másikat, bármi is történjen, nem fogod cserbenhagyni párodat, gondoskodsz róla, gondját viseled majd. Sok sikert kívánok mindenkinek a társkereséshez, továbbá mindenkinek kívánom találja meg élete párját, és nem utolsósorban becsülje meg mindenki egymást, ne legyen önző a kapcsolatban hisz érző lények vagyunk. üdvözlettel: V. János
Érkezett 2014. június 5-én, 4 éve.
|
Sziasztok ! Én is mozgássérült vagyok ! Hát nem könnyű így az élet!Ezt beismerem főleg hogy jóformán mindenben segítségre szorulok. De ettől függetlenül próbállok mindig vidám lenni :) Bár az is igaz hogy nem mindíg sikerül vidámnak maradnom és eléggé nehéz így ismerkednem is de hát nem adom fel ! ( Aki szeret az ilyennek fogad el engem )
Érkezett 2014. május 9-én, 4 éve.
|
Sziasztok!
Az oldalt böngészgetve láttam ezt a fórumtémát, amelyhez én is szeretnék egy-két gondolat erejéig hozzászólni.
Én úgy gondolom, hogy nem az teszi az embert, hogy mozgássérült, vagy látássérült-e, hanem az, hogy teljes életet tud-e élni mindezzel. Azt látom én problémának, hogy sajnos még igen sokan nem találkoztak sem mozgássérülttel, sem látássérülttel, sem hallássérülttel, s az információhiány az, ami inkább a "megfutamodásra" készteti az embereket.
Érkezett 2014. május 1-én, 4 éve.
|
Ha már a társam, akkor igen
Érkezett 2014. április 19-én, 4 éve.
|
Én mozgássérült vagyok, de úgy gondolom, hogy aki igazán megszeret engem, annak ez nem gond!
Érkezett 2014. március 14-én, 4 éve.
|
Szia!Nagyon nehéz ezt eldönteni.Ha több éves házassag,gyerekek vannak-akkor egyertelmű.A fényképed alapján,nagyon fiatal vagy....a szerelem mulandó De ezt neked kell eldöntened!!!!nem nekünk
Érkezett 2013. december 20-án, 5 éve.
|
Kíváncsi vagyok a véleményetekre, ti hogyan viszonyultok a témához? Illetve hogyan érintene, ha egészséges partnereddel történne valami, ami például tolószékbe kényszerítené? Ti kitartanátok mellette?
Érkezett 2013. november 22-én, 5 éve.
|
